‹‹‹szülőknek
Bevezetés
Információk
Szakember kereső
Szakirodalom
Terápiás tér
Képzések
Főoldal

 

 

Együttműködő partnereink:

 

 

Labirintus Alapítvány

a Harmonikusan Fejlődő, Kiegyensúlyozott Gyermekekért

 

 

 

Óbuda-Békásmegyer Nevelési Tanácsadó

 

 

IKT Központ

 

 

 

 

 

 

 

 

DSZIT Műhely

a dinamikus szenzoros integrációs terápiáról

SZAKEMBEREK számára

 

Kedves Kollégák!

 

Az elmúlt években egyre többet lehetett hallani, olvasni azokról a terápiás irányzatokról, amelyek a gyermek lelki, szellemi folyamatainak megjelenítése mellett a mozgás iránti ősi vágyát sem hagyják figyelmen kívül.

 

Ezekben az irányzatokban a fantázia működése, a trauma feldolgozása, a lelki összerendeződés, érés serkentése olyan játékokkal kapcsolódik össze, amelyek a szokványos gyermeki mozgásokra épülnek, s így biztosítják a gyógyulás lehetőségét.

 

Amióta csak gyógyítással próbálkozik az emberiség, mindig is fontos szerepet töltött be az a tér, amelyben a gyógyulás, a változás bekövetkezhet, és fontos volt az is, hogy valamilyen sajátos fizikai aktivitást vagy éppen teljes nyugalmi állapotot kívánnak meg a pácienstől. Egyes korokban és egyes kultúrákban más és más lehetőségek kerültek előtérbe. Az ősi gyógymódokban, elsősorban a sámáni gyógyító művészetben hangsúlyos szerepet kapott a mozgás, a tánc, a sokszor nagyon is konkrét, ugyanakkor gazdag szimbolikus jelentéstartománnyal átszőtt „utazások” sora, a távoli világok erőforrásainak, „szellemeinek” megismerésére. tovább...

 

Honlapunk lehetőséget kínál arra, hogy

 

 


 

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy amikor a gyógyítók nyugalomba helyezik a gyógyulni vágyót – ennek modern változata a pszichoanalízis – szintén „utazások” történnek az álmok, a fantázia világába, amelyekre az archaikus térélmények és mozgásformák jellemzőek, mint a repülés, a lebegés, a zuhanás, a forgás. Az emberiség legbölcsebb gyógyítójára, a mesére is az a jellemző, hogy mindig a hétköznapitól eltérő, meglepetésekkel teli terekbe vitte, repítette, ejtette, dobta hőseit. A terek érzékelését itt nemcsak a gravitáció és a három dimenzió, hanem olyan emocionális hatások is befolyásolták, mint a szeretett személyhez való közellét vagy a tőle való kozmikusnak tűnő távolság érzete, és az a nehezen magyarázható motívum, amely örökösen új világok megismerésére ösztönzi a hősöket. A biztonságos térben maradás helyett a kihívásokkal teli térbe utazás vágyát ismerhetjük fel itt, amely utazást követően egészségesebbek, erősebbek, szerethetőbbek lesznek a „legkisebb fiúk” is.

 

Ezek a tapasztalatok, élmények a felnőtt ember számára is fontosak, mondhatjuk nélkülözhetetlenek, hogyne lennének hát fontosak a bontakozó gyermek számára, akinek létformája, hogy mozogva, minden érzékszervével nyitottan, játszva ismerje meg, vegye birtokba a Teret, a Mindenséget.

 

Mégis, a modern gyermekterápiák megszületésének kezdeteikor, a 20. század első felében a terápiás helyiségek kialakításánál kevéssé vették figyelembe a gyermeki lét ezen alapvető törvényszerűségeit. Sajnos sokszor még ma is ez a helyzet. Az átlagosan kialakított gyermekpszichoterápiás rendelők aprók – szeretjük azt hinni, hogy intimek –, szerencséseknek tartjuk magunkat, ha játékokkal telezsúfoltak, ráadásul faltól falig szekrénynek, íróasztalnak adnak helyet. Mozdulni sem lehet. A gyermek létezési módját nem igazán figyelembe vevő terápiás helyiségek mintegy tükörképei korunk nagyvárosi térhasználatának, amely sem konkrét, sem szimbolikus formában nem ad igazán helyet a világ játékos, kalandokkal átitatott felfedezésének. Így ebben a tekintetben a kor terápiás próbálkozásai – ahelyett, hogy kontrasztot kínáltak volna fel a hiányállapotok enyhítésére – inkább szinkronban maradtak azokkal.

 

Az újfajta megközelítések keresésében igazán úttörőnek tekinthető A. J. Ayres, amerikai neuropszichológus. Első összefoglaló műve (Sensory Integration and Learning Disorders) 1972-ben jelent meg. A terápiás helyiségben olyan világot, térhasználatot kínált fel a gyermekek számára, amely a természet közelében élő elődeiknek, kortársaiknak ősidők óta megadatott. Függőágyak, változatos hinták, óriási gumilabdák, az egyensúlyozás képességét próbára tevő eszközök, mindezek a mai gyermekterápiákban már nem is számítanak olyan nagy csodáknak. És mégis, mindig is azok fognak maradni. Mert a gyermeket és a felnőttet egyaránt a csodák, a játék, az alkotó öngyógyítás világába vihetik el.

 

Ayres elsősorban tanulási zavarokat mutató, ún. részfunkció-zavaros gyermekeknél ért el figyelemre méltó eredményeket. A szenzoros integráció általa kifejlesztett elméletével magyarázta azt az összefüggést, amely a környezetből és a saját testből származó érzékszervi információk elégtelen kezelése és a tanulási folyamatok nehezítettsége között fennáll. A tanulás itt nemcsak az akadémikus tudás megszerzésének folyamatára utal, hanem arra az életfontosságú képességünkre, amelynek segítségével alkalmazkodni tudunk fizikai, szociális, pszichés környezetünk kihívásaihoz, s amelynek segítségével kisbaba korunktól életünk alkonyáig a lehetőségeinkhez képest leginkább kiteljesedett életet élhetjük. Ayres koncepciója szerint a gyógyításnak a gyerekek érzékszervi ingereket kezelő képességére kell jótékony hatást gyakorolnia, és ennek „királyi útja” a korai érzékszervi működések – a vesztibuláris és taktilis csatornák – örömteli működtetése.

 

Magyarországra Varga Izabella közvetítésével, és az ELTE Személyiséglélektani Tanszékének segítségével a nyolcvanas évek elején került el Ayres elmélete és terápiás módszere. Mivel szemlélete közel áll az értékes hagyományokat magukénak valló magyar pszichoterápiás és pedagógiai iskolák gondolatköréhez, ezért a szenzoros integrációs teória és terápiás gyakorlat szinte az első pillanattól kezdve élénk érdeklődést váltott ki szélesebb szakmai körökben.

 

A kilencvenes évek közepén már jól látszott, hogy a szenzoros integrációs terápiák elméletét felhasználó eljárások hazánkban döntően két irányba fejlődnek: mozgástréninggel operáló pedagógiai irányultság felé, illetve egy kreatív erőket is megmozgató, dinamikus irányultságú, affektív elemeket integráló mozgásterápia felé.

 

A szakemberek egyéni érdeklődése, előzetes tapasztalatai, elméleti vonzalmai határozták meg leginkább, hogy ki melyik utat választja, merre indul, mikor választ. E döntésekre erős hatást gyakorolt az is, hogy a kilencvenes évek elején sajátos történelmi körülményeink következtében a szakmai közéletbe hirtelen, szinte egyszerre robbantak be a nyugati országokban már több éve használatban lévő eljárások, terápiás megközelítések. Csak a gyermekekkel foglalkozók közül emelnénk ki néhányat: Temple Fay, C. H. Delacato, G. Doman módszere (hazai változata Alapozó Terápia néven, Marton-Dévényi Éva és mts), Tomatis-módszer, Bánffy Eszter módszere, a Neuro Development terápia (Peter Blythe), Kiphart pszichomotoros eljárása, a Frostig-féle mozgástréning, Floor Time terápia, és a sort még hosszan folytathatnánk. Ezek a módszerek a gyerekek idegrendszeri érését kívánták különböző elgondolások alapján, döntően érzékelés-mozgással fejleszteni. A kínálat tehát gazdag volt, az eligazodás azonban – éppen emiatt – nehéz.

 

Az Ayres-féle szenzoros integrációs terápia a vesztibuláris-propriceptív és a taktilis rendszer normalizálásából indul ki, oly módon, hogy felismeri, ezek a rendszerek nem csak az ingerek minőségéről, potenciális veszélyességükről, a két szimmetrikus oldallal rendelkező test téri helyzetéről és idői szekvenciáiról érkező információkat szervezik, hanem felelősek az alapvető érzelmi biztonságért, a szociális kapcsolatképzésért is.

 

Ez az a pont, ahol olyan magyar szakemberek, akikben a pszichoanalízis budapesti iskolájának szelleme élénken él, találkozási felületet találtak a két gondolatkör – a neuropszichológiai indíttatású és a pszichoanalitikus között. Gondoljunk csak Hermann Imre a pszichoanalízis irodalmában akkoriban forradalmian újnak számító biológiai szemléletű megkapaszkodás – keresés ösztönellentétpárjára, amely magába foglalja a mozgásba ágyazott megismerés fontosságát. Hermann egész munkásságát át- meg átszőtte az ösztönök térvonatkozásai iránti érdeklődés, a témának külön tanulmányt is szentelt. A nemzetközi viszonylatban jobban ismert Ferenczi Sándor és Bálint Mihály munkáit nemritkán idézik korunk mozgás- és táncterapeutái.

 

A pszichoanalízis budapesti iskolájának ma is eleven hagyományából táplálkozva jött létre a szenzoros integrációs terápia azon hazai változata, amelynek a dinamikus szenzoros integrációs terápia nevet adtuk. A dinamikus szó sokféle jelentéstartományából mindenekelőtt azt emelnénk ki, hogy pszichoterápiás szemlélettel dolgozunk, amelyben az érzékszervi-mozgásos-kognitív történések mellett kiemelt figyelmet szentelünk a lelki történések kapcsolati dinamikájának. Dinamikusan igyekszünk a világot, a gyermekek világát látni, változásában, fejlődésében, mozgásában. Ez a szemléletünk magában foglalja azt, hogy nyitottak vagyunk az interdiszciplináris megközelítésre, munkánk során az újabb tudományos eredmények figyelembevételére.

 

Terápiás gyakorlatunkat napjaink csecsemőkutatási eredményei alátámasztani látszanak, éppen ezért szívesen keressük D. Stern munkáiban azokat a konstrukciókat, amelyek az affektív tónus, az interakciós elvárások, a preverbális reprezentációk világában teszik érthetővé tapasztalatainkat. S. Greenspan amerikai gyermekpszichiáter és kollégája G. DeGangi gyógypedagógusn invenciózus összefoglalóit is örömest ismerjük meg, melyekből érzékszervi – mozgásos rendszerek és az emocionális fejlődés összefüggéseire utaló bizonyítékok és feltevések öltenek alakot.

 

Nem szakmai csatatérnek tekintjük a kezelési kompetencia meghatározását, hanem a szenvedő családok egész-sége érdekében hozott optimális döntésnek, amely során minden lehetséges és hatékony eszközt érdemes latba vetni. Ezért munkacsoportunkban neuropszichológus, gyógypedagógus, klinikai gyermekpszichológus, család-, tánc- és játékterapeuta egyaránt helyet és szót kap.

 

 

Újdonságok!

 

Megjelent a Billenések c. könyv!

 

 

Tanulmányok a dinamikus szenzoros integrációs terápia köréből - részletek

 

Kapható a könyvesboltokban, valamint a kiadónál - Oriold és Társai

 

DSZIT szakmai nap 2017.04.08.

részletek

 

Lehetőség szenzoros esetmegbeszélésre - legközelebbi alkalom: 2017.04.05. szerda

részletek

 

MEGALAKULT

az MDSZIT Egyesület!

részletek

 

2016 novemberében indult a
jelenlegi tanfolyam.

 

 

HÍRLEVÉL

 

Tanfolyamunkon végzett, vagy a

DSZIT iránt érdeklődő szakemberek számára
- feliratkozás

 

A szakembereknek
szóló oldalak
szerkezete részben átakult. Célunk a
jobb áttekinthetőség elősegítése volt.
Ezért egy közös
lap alá rendeztük a szakirodalommal,
a terápiával vagy a képzéssel kacsolatos oldalakat.
Jó böngészést!